1918. október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Túrócszentmártonban megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács 1918. október 30-án. Tagjai elfogadták azt a deklarációt, amely szerint a szlovákok a csehszlovák államhoz csatlakoztak.
1918. november 11. - december 6. között a Vág völgyében több helyen is összeütközések voltak a cseh és magyar alakulatok közt. November 9-én bevonultunk Trencsénbe, pár nap múlva csapataink megszállták Túrócszentmártont.
Bartha Albert magyar hadügyminiszter és Milan Hodža, a prágai csehszlovák kormány képviselője megállapodást írt alá az ideiglenes magyar-csehszlovák demarkációs vonalról 1918. december 6-án. A demarkációs vonal alapján a csapataink elfoglalhatták a Dévény - Bazin - Szered- Érsekújvár - Verebély - Losoncs - Szomolnok - Tőketerebes -Homonna vonalig terjedő területet. A csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnokává Piccione olasz tábornokot nevezték ki december 25-én. Vezetésével olasz katonai misszió érkezett hazánkba. Alakulataink január 1-jén bevonultak Pozsonyba. A Vix-jegyzékben /december 23./ meghatározott demarkációs vonal által kijelölt területeket hadseregünk sikeresen ellenőrzése alá vonta 1919. január 20-ig. 1919 januárjában sikeresen megszereztük Érsekújvárt, Párkányt, az Ipoly mentét, Ipolyságot, majd Lévát is. Ipolyságon Pálmay Ernő különítményével harcoltunk. Január 14-én miénk lett Ipolyság, Hont és Drégelypalánk is.
